Mit jelent nekem a Biblia?

Egyre erőteljesebben megfigyelhető az úgynevezett „világvége” hangulat mostanában. Sok millió ember vélte úgy, hogy az évezred végével az emberiség történelme is véget ér.

Alapos okunk van rá, hogy elgondolkozzunk, miért kellene véget érnie az emberiség történelmének. Miért is lenne szükség egy globális „világvégére”? Mi vagy ki az, ami vagy aki mindennek véget vet, ami vagy aki mindent elpusztít? Talán egy meteor csapódik be a Földbe és vet véget mindennek, ahogyan a ma divatos világvége-filmekben láthatjuk? Esetleg az emberek számára elképzelhetetlenül magas értelemmel bíró, mindent felülmúló erejű személy teszi ezt, akit Istenként tisztel az emberiség nagy része? És elpusztítja a Földet is? Az állatvilággal együtt? A növényzettel együtt? Vagy csak a rossz, gonosz embereket, s a jók megmaradnak?


Az állatok, a növények, a csodálatos hegyek, tengerek nem tehetnek arról, hogy az ember azt teszi, amit tesz. Mert az ember – bármily fájdalmas is, de be kell ismerni – pusztítja önmagát, pusztítja a környezetét, otthonát a Földet, és nem csak környezet tekintetében pusztítja, hanem meg is öli az embertársát. Materiális és gazdasági javak, előnyök megszerzése vagy megőrzése, saját életterének esetleg szükségtelen kibővítése, más emberek, embercsoportok, népek feletti uralkodási vagy hatalmi vágy, a másik iránti gyűlölet, faji-, vallási- és felfogásbeli különbségek: az emberiség írott történelme során mindezek bizonyítottan „alapul” szolgáltak ahhoz, hogy az egyik embercsoport háborút indítson a másik ellen, azaz szervezett módon öljön.

A XX. század elborzasztó „minőségi” változást hozott a háborúzó felek között, megkezdődött a tömegpusztító fegyverek alkalmazása nagy hatótávolságú és sorozatlövő fegyverek, repülőgépekről ledobott bombák, harci gázok bevetése útján. Az azóta eltelt közel száz esztendő során a tömegpusztítás pedig nemhogy örökre eltűnt volna az emberiség fegyvertárából, megijedve önmaga óriási erejétől. Ellenkezőleg! Tudósok, mérnökök tízezrei dolgoztak és dolgoznak ma is azon, hogy a tömegpusztítás minél „hatékonyabb” legyen.

Ez csak az érem egyik oldala. A másik oldalán ott van embertársaink milliárdjainak mérhetetlen szegénysége és nyomora. A világsajtóban hozzáértő szakemberek ezrei teszik rendszeresen közzé számításaikat arról, mennyivel lehetne csökkenteni a világon az éhezők és nyomorban élők számát, ha az országok a fegyverkezésre kiadott összegeik egy meghatározott részét az arra rászorulók mezőgazdaságának fejlesztésére illetve a legszükségesebb élelmiszerek vásárlására ajánlanák fel. El kell ismerni, vannak jóakaratú erőfeszítések, segítő kezükkel a rászorulók felé forduló szervezetek, de ezek sem tudják áthágni a saját korlátaikat.

Dali: Az utolsó vacsora szentsége
Viszont legyen egy ember akár gazdag, akár szegény, idős vagy fiatal, férfi vagy nő, legyen bármilyen a bőrszíne, legyen bármilyen a társadalmi helyzete, mindegyiküket egyformán sújtja a betegség és a halál, ez alól nincs kivétel. Kétségtelen, segítő szándékú orvosok, tudósok tízezrei szentelik az életüket a betegségek elleni harcnak, a leghatásosabb gyógyszerek előállításán, a leghatékonyabb terápiák megtalálásán, kidolgozásán fáradozva.

Itt tart az emberiség most, a XXI. első éveiben, van tehát min elgondolkozni. A világban végbemenő események hatására egyre többen szerették volna megtudni, hová vezet mindez. Magyarul: mit hoz a jövő?

Nagyjából a múlt évtized elejétől kezdődően egyre gyakrabban jelentek meg hazánk könyvesboltjaiban is a különféle prófétai könyvek, egyre többen fordították figyelmüket főként a középkorban élt neves orvos és próféta, Nostradamus centuriákba foglalt jóslataira valamint a XIX. század végén, a XX. század első felében, az Egyesült Államokban élt Edgar Cayce prófétai látomásaira.

Biztosan sokan voltak azok is, akik levették otthon a könyvespolcról a Bibliát ( kissé talán le is kellett porolni?), netán elkérték a nagymamáét, vagy meglehet, vásároltak egyet, s a Biblia olvasásába, tanulmányozásába merültek. Akár így, akár úgy legyen, tagadhatatlan, hogy mindenkit érdekel általában a jövő, de még inkább a saját jövője.

A kérdés csak az, hol találhatja meg a hiteles választ? Nostradamus próféciáiban? Edgar Cayce látomásaiban? Más, nem bibliai próféták jövendöléseiben? Netán maga a Biblia ad hitelest választ a kérdéseinkre?

A magukat keresztény többségűnek valló országokban – ide tartozik Magyarország is – a válasznak egyértelműen a Bibliát kellene megjelölnie, mint a jövő megismerésének hiteles forrását, ugyanis a keresztény hit egyik alapja, hogy a Biblia Isten szava. És ki más, ha nem a Teremtő Isten az, aki egyedül ismerheti és közölheti az emberrel a jövőjét szaván, a Biblián keresztül.

Chranach: Ádám és Éva
Mégis nagyon kevesen vallják magukénak a Bibliát. Ha megkérdezünk magukat Istenhívőnek valló embereket, hogyan tekintenek a Bibliára, a legritkább esetben kapunk olyan választ, hogy az az Isten szava. Általában a 60 év felettiek és a még idősebbek korosztálya ad hangot annak a véleményének, hogy jó lenne, ha az emberek a Biblia tanításai szerint élnének.

Van tehát egy élethelyzet: az emberek túlnyomó többsége úgy érzi, úgy látja, esetleg saját sorsán át azt tapasztalja, hogy a haladás minden eredménye ellenére az emberiség egy globális katasztrófa felé sodródik, s fokozza ezt az érzést a világszerte egyre erősödő „világvége” hangulat. Ezért szeretnénk megtudni, mi vár a világra s benne ránk, az egyénre, és persze szeretnénk azt is megtudni, hogy személyesen mi magunk hogyan kerülhetnénk el egy ilyen globális katasztrófát, ha ez egyáltalán lehetséges. Mert ha a Biblia valóban Isten szava, akkor választ kell adnia arra, hogyan kell élnünk, mit kell tennünk ahhoz, hogy ne sújtson bennünket az Apokalipszis.

Álljunk meg itt egy pillanatra és tegyük fel önmagunknak a kérdést: én minek tekintem a Bibliát? Isten Szavának, amely képes megváltoztatni az életemet? Isteni, esetleg emberi bölcsességek gazdag tárházának? Az emberi kultúrtörténet egy érdekes könyvének? Netán egy mára érdektelenné vált, idejétmúlt tanításokat, parancsokat leíró irodalmi emléknek?

Ha az ember a Bibliától vár választ a kérdéseire, akkor alapvetően fontos, hogyannak tekintse azt, ami valójában;

Pál apostol az i.e. I. században a Thessalonikában élő korai keresztényeknek ezt írta :
„….mi is hálát adunk az Istennek szüntelenül, hogy ti befogadván az Istennek általunk hirdetett beszédét, nem úgy fogadtátok, mint emberek beszédét, hanem mint Isten beszédét (a minthogy valósággal az is), a mely munkálkodik is ti bennetek, a kik hisztek.” (1 Thess. 2.13, Károli)

– Higgyen abban, hogy létezik egy, az embernél mérhetetlenül magasabb rendű intelligencia;

Szintén Pál apostol írta a Zsidókhoz írt levélben:
„Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert a ki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, a kik őt keresik”. (Zsid. 11.6, Károli)

Ha hisszük tehát, hogy létezik Isten, ha elfogadjuk, hogy a Biblia az ő Szava, bátran feltehetjük a kérdéseinket, mert megbízható, pontos válaszokat fogunk kapni arra, mit tegyünk most, hogyan éljünk most, hogy derűs reménységünk legyen a jövőnket illetően.

Kérdés pedig rengeteg van. Többek között:

  1. Én minek tekintem a Bibliát?
  2. Az ember és általában az élővilág valóban Isten teremtménye, vagy egy evolúciós folyamat eredménye?
  3. Van e a Bibliának az egyén életére hatása? Ha van milyen, ha nincs miért nincs?
  4. Ha valaki a Bibliában leírt alapelvekhez, iránymutató normákhoz igazítja az életét és aszerint is él, jobb lesz e az élete vagy lehetetlen úgy élni? Van-e ennek egyáltalán értelme, vagy van e haszna akár az egyén, akár a társadalom szempontjából?
  5. Milyen összefüggés van a jövőt illető kilátásaim és a jelenlegi életmódom között?
  6. Valóban élt e a földön Jézus Krisztus? Ki volt ő? Mit jelent Jézus a számomra?

Sorolhatjuk a kérdéseket vég nélkül.

Szigorúan meghagyván a Biblia tantételeinek, szimbolikájának részletesebb elemzését vagy magyarázatát az arra hivatottaknak, itt csak olyan kérdésekkel kívánunk foglalkozni, amelyek az egyént közvetlenül érintik élete mindennapjaiban, hatással vannak az életére, gondolkodására. Amelyekre bárki, akár szívből jövő választ is tud adni. Csak olyan kérdéseket teszünk fel, amelyek a hétköznapi ember szempontjából gyakorlati értékkel bírnak. Ebbe sokminden belefér, még a gyermeknevelés vagy a házastársi kapcsolat is, de nagyon fontos odafigyelni a Biblia gyakorlati tanácsaira, útmutatásaira az élet minden területén.

Tegyük fel tehát az első kérdést: mit jelent számomra a Biblia?